említett szolgáltatásokkal foglalkoznak. A tagállamok már létező hatóságot vagy hatóságokat is megbízhatnak ezzel a feladattal. Ez a pont arra összpontosít, hogy a kiberbiztonsági irányelv miként erősíti a tagállamok felkészültségét azáltal, hogy előírja számukra, hogy rendelkezniük kell hatékonyan működő nemzeti illetékes hatóságokkal és számítógép-biztonsági eseményekre reagáló csoportokkal (CSIRT-ekkel). Pontosabban fogalmazva ez a pont foglalkozik a nemzeti illetékes hatóságok kijelölésének kötelezettségével, beleértve az egyedüli kapcsolattartó pont szerepét. Három témát tárgyal: a) a lehetséges nemzeti irányítási struktúrákat (pl. centralizált, decentralizált modellek stb.) és egyéb követelményeket; b) az egyedüli kapcsolattartó pont szerepét és c) a számítógép-biztonsági eseményekre reagáló csoportokat. 3.1. A hatóságok típusa A kiberbiztonsági irányelv 8. cikke előírja a tagállamok számára, hogy jelöljenek ki a hálózati és információs rendszerek biztonságáért felelős nemzeti illetékes hatóságot, ugyanakkor kifejezetten elismerik annak lehetőségét, hogy „egy vagy több [...] nemzeti illetékes hatóságot” jelöljenek ki. Az irányelv (30) preambulumbekezdése fejti ki ezt a szakpolitikai döntést: „Tekintettel a nemzeti kormányzási struktúrák közötti különbségekre, valamint a meglévő ágazati intézkedések vagy az uniós felügyeleti és szabályozó szervek megőrzése és az átfedések elkerülése érdekében a tagállamoknak lehetőséget kell kapniuk arra, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó alapvető szolgáltatásokat nyújtó szereplők és digitális szolgáltatók hálózati és információs rendszereinek biztonságával összefüggő feladatok ellátására egynél több nemzeti illetékes hatóságot jelöljenek ki.” Ennek megfelelően a tagállamok szabadon dönthetnek úgy, hogy egy központi hatóságot jelölnek ki, amely az irányelv hatálya alá tartozó valamennyi ágazattal és szolgáltatással foglalkozik, vagy több hatóságot, például az ágazat típusától függően. A megközelítésre vonatkozó döntés meghozatalakor a tagállamok felhasználhatják a kritikus információs infrastruktúrák védelemére vonatkozó meglévő jogszabályok keretében alkalmazott nemzeti megközelítésekkel kapcsolatban szerzett tapasztalatokat. Amint az 1. táblázatból kiderül, a kritikus információs infrastruktúrák védelme esetében a tagállamok, amikor a hatásköröket nemzeti szinten kijelölték, centralizált vagy decentralizált megközelítést fogadtak el. A tagállami példák itt csak tájékoztató jelleggel szerepelnek azzal a céllal, hogy felhívják a tagállamok figyelmét a meglévő szervezeti keretekre. A Bizottság tehát nem akarja azt sugallni, hogy az egyes országok által a kritikus információs infrastruktúrák védelme tekintetében használt modellt kell szükségképpen használni a kiberbiztonsági irányelv átültetéséhez. A tagállamok különböző hibrid megoldásokat is választhatnak, amelyek mind a centralizált, mind a decentralizált megközelítések elemeit magukban foglalják. A döntéseket meg lehet hozni az irányelv hatálya alá tartozó különböző ágazatokra és szolgáltatásokra vonatkozó meglévő nemzeti irányítási intézkedésekkel összhangban, vagy meghozhatják azokat újonnan az érintett hatóságok, valamint az alapvető szolgáltatásokat nyújtó szereplőként vagy digitális szolgáltatóként azonosított érintett érdekelt felek. A kiberbiztonsággal, az erőforrások 12

Select target paragraph3

Connect to a paragraph
Connect to an entity
Disable highlights
Add to table of contents