említett szolgáltatásokkal foglalkoznak. A tagállamok már létező hatóságot vagy hatóságokat
is megbízhatnak ezzel a feladattal.
Ez a pont arra összpontosít, hogy a kiberbiztonsági irányelv miként erősíti a tagállamok
felkészültségét azáltal, hogy előírja számukra, hogy rendelkezniük kell hatékonyan működő
nemzeti illetékes hatóságokkal és számítógép-biztonsági eseményekre reagáló csoportokkal
(CSIRT-ekkel). Pontosabban fogalmazva ez a pont foglalkozik a nemzeti illetékes hatóságok
kijelölésének kötelezettségével, beleértve az egyedüli kapcsolattartó pont szerepét. Három
témát tárgyal: a) a lehetséges nemzeti irányítási struktúrákat (pl. centralizált, decentralizált
modellek stb.) és egyéb követelményeket; b) az egyedüli kapcsolattartó pont szerepét és c) a
számítógép-biztonsági eseményekre reagáló csoportokat.
3.1. A hatóságok típusa
A kiberbiztonsági irányelv 8. cikke előírja a tagállamok számára, hogy jelöljenek ki a hálózati
és információs rendszerek biztonságáért felelős nemzeti illetékes hatóságot, ugyanakkor
kifejezetten elismerik annak lehetőségét, hogy „egy vagy több [...] nemzeti illetékes
hatóságot” jelöljenek ki. Az irányelv (30) preambulumbekezdése fejti ki ezt a szakpolitikai
döntést: „Tekintettel a nemzeti kormányzási struktúrák közötti különbségekre, valamint a
meglévő ágazati intézkedések vagy az uniós felügyeleti és szabályozó szervek megőrzése és az
átfedések elkerülése érdekében a tagállamoknak lehetőséget kell kapniuk arra, hogy az ezen
irányelv hatálya alá tartozó alapvető szolgáltatásokat nyújtó szereplők és digitális
szolgáltatók hálózati és információs rendszereinek biztonságával összefüggő feladatok
ellátására egynél több nemzeti illetékes hatóságot jelöljenek ki.”
Ennek megfelelően a tagállamok szabadon dönthetnek úgy, hogy egy központi hatóságot
jelölnek ki, amely az irányelv hatálya alá tartozó valamennyi ágazattal és szolgáltatással
foglalkozik, vagy több hatóságot, például az ágazat típusától függően.
A megközelítésre vonatkozó döntés meghozatalakor a tagállamok felhasználhatják a kritikus
információs infrastruktúrák védelemére vonatkozó meglévő jogszabályok keretében
alkalmazott nemzeti megközelítésekkel kapcsolatban szerzett tapasztalatokat. Amint az
1. táblázatból kiderül, a kritikus információs infrastruktúrák védelme esetében a tagállamok,
amikor a hatásköröket nemzeti szinten kijelölték, centralizált vagy decentralizált
megközelítést fogadtak el. A tagállami példák itt csak tájékoztató jelleggel szerepelnek azzal a
céllal, hogy felhívják a tagállamok figyelmét a meglévő szervezeti keretekre. A Bizottság
tehát nem akarja azt sugallni, hogy az egyes országok által a kritikus információs
infrastruktúrák védelme tekintetében használt modellt kell szükségképpen használni a
kiberbiztonsági irányelv átültetéséhez.
A tagállamok különböző hibrid megoldásokat is választhatnak, amelyek mind a centralizált,
mind a decentralizált megközelítések elemeit magukban foglalják. A döntéseket meg lehet
hozni az irányelv hatálya alá tartozó különböző ágazatokra és szolgáltatásokra vonatkozó
meglévő nemzeti irányítási intézkedésekkel összhangban, vagy meghozhatják azokat újonnan
az érintett hatóságok, valamint az alapvető szolgáltatásokat nyújtó szereplőként vagy digitális
szolgáltatóként azonosított érintett érdekelt felek. A kiberbiztonsággal, az erőforrások
12
Select target paragraph3
Connect to a paragraph
Connect to an entity
Disable highlights
Add to table of contents