 Biztonság a kritikus vagy magas kockázatú alkalmazások területén21: egyre nagyobb mértékben digitalizálódnak és összekapcsolódnak az olyan rendszerek, amelyektől mindennapi tevékenységeink során függünk, a gépkocsiktól a gyárakban található gépekig, a legnagyobb rendszerektől, mint például a repülőgépek vagy erőművek, egészen a legkisebb rendszerekig, amilyenek például az orvostechnikai eszközök. Ezért az ilyen termékekben és rendszerekben található legfontosabb IKT-elemeknél szigorú biztonsági értékelésre van szükség.  A magán- és az állami szektor által a támadások elleni védelem, valamint a jogszabályi kötelezettségek alkalmazása céljából a széles körben használt digitális termékek, hálózatok, rendszerek és szolgáltatások esetében használt kiberbiztonság22, például emailtitkosítás, tűzfalak és virtuális magánhálózatok; kiemelten fontos, hogy az ilyen eszközök egyre terjedő használata ne vezessen új veszélyforrásokhoz vagy új támadási felületekhez.  A „beépített biztonság” módszereinek használata a dolgok internetét alkotó olcsó, digitális, összekapcsolt tömegfogyasztási cikkek esetében: a keretrendszerben kialakított programokat lehetne felhasználni annak jelzésére, hogy a termékeket a legmodernebb biztonsági fejlesztési módszerek alapján alakították ki, megfelelő biztonsági ellenőrzésen estek át, és hogy az eladók vállalták, hogy az újonnan felfedezett gyengeségek vagy fenyegetések esetén frissítik szoftverüket. Ezeknek a prioritásoknak kiemelten figyelembe kell venniük a változó kiberbiztonsági fenyegetettségi helyzetet, valamint a létfontosságú szolgáltatások – mint például a közlekedés, energia, egészségügyi ellátás, banki tevékenység, pénzügyi piaci infrastruktúrák, ivóvízellátás vagy digitális infrastruktúra – jelentőségét23. Noha semmilyen IKT-termék, rendszer vagy szolgáltatás esetében nem garantálható a „100 %-os” biztonságosság, több jól ismert és jól dokumentált hiba létezik az IKT-termékek kialakításában, amelyek támadásra felhasználhatóak. Az összekapcsolt eszközök, informatikai szoftverek és berendezések gyártói által alkalmazott „beépített biztonság” megközelítés biztosítaná, hogy a kiberbiztonsággal már az új termékek piaci bevezetése előtt foglalkozzanak. Ez része lehetne a „gondossági kötelezettség” elvnek, amelyet az iparággal együtt kell továbbfejleszteni, és csökkenti tudná a termékek/szoftverek sebezhetőségét a tervezéstől a tesztelésen át az ellenőrzésig terjedő módszerek skálájának alkalmazásával, beleértve adott esetben a hivatalos ellenőrzést, a hosszú távú karbantartást és a biztonságos fejlesztési életciklus-folyamatok alkalmazását, valamint a frissítések és hibajavítások kidolgozását a korábban fel nem tárt sebezhetőségek kezelése, valamint a gyors frissítés és javítás érdekében24. Ez egyben növelné a fogyasztók digitális termékek iránti bizalmát is. Ezen túlmenően el kell ismerni a harmadik fél biztonsági kutatók fontos szerepét a meglevő termékekben és szolgáltatásokban fellelhető sebezhetőségek feltárásában, és valamennyi 21 22 23 24 Kivételt képez ez alól, ha a kötelező vagy önkéntes tanúsítást egyéb uniós jogi aktusok szabályozzák. Például az (EU) 2016/1148 irányelv, az (EU) 2016/679 rendelet, az (EU) 2015/2366 irányelv és egyéb jogszabály-javaslatok – mint az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex – előírják, hogy a szervezeteknek a releváns kiberbiztonsági kockázatok kezelése érdekében megfelelő biztonsági intézkedéseket kell bevezetniük. A hálózati és információs rendszerek biztonságának az egész Unióban egységesen magas szintjét biztosító intézkedésekről szóló, 2016. július 6-i (EU) 2016/1148 európai parlamenti és tanácsi irányelv hatálya alá tartozó ágazatok. Kiberbiztonság az egységes európai digitális piacon. Tudományos tanácsadók magas szintű munkacsoportja, 2017. március 6

Select target paragraph3

Connect to a paragraph
Connect to an entity
Disable highlights
Add to table of contents