Biztonság a kritikus vagy magas kockázatú alkalmazások területén21: egyre nagyobb
mértékben digitalizálódnak és összekapcsolódnak az olyan rendszerek, amelyektől
mindennapi tevékenységeink során függünk, a gépkocsiktól a gyárakban található
gépekig, a legnagyobb rendszerektől, mint például a repülőgépek vagy erőművek, egészen
a legkisebb rendszerekig, amilyenek például az orvostechnikai eszközök. Ezért az ilyen
termékekben és rendszerekben található legfontosabb IKT-elemeknél szigorú biztonsági
értékelésre van szükség.
A magán- és az állami szektor által a támadások elleni védelem, valamint a jogszabályi
kötelezettségek alkalmazása céljából a széles körben használt digitális termékek,
hálózatok, rendszerek és szolgáltatások esetében használt kiberbiztonság22, például emailtitkosítás, tűzfalak és virtuális magánhálózatok; kiemelten fontos, hogy az ilyen eszközök
egyre terjedő használata ne vezessen új veszélyforrásokhoz vagy új támadási felületekhez.
A „beépített biztonság” módszereinek használata a dolgok internetét alkotó olcsó,
digitális, összekapcsolt tömegfogyasztási cikkek esetében: a keretrendszerben kialakított
programokat lehetne felhasználni annak jelzésére, hogy a termékeket a legmodernebb
biztonsági fejlesztési módszerek alapján alakították ki, megfelelő biztonsági ellenőrzésen
estek át, és hogy az eladók vállalták, hogy az újonnan felfedezett gyengeségek vagy
fenyegetések esetén frissítik szoftverüket.
Ezeknek a prioritásoknak kiemelten figyelembe kell venniük a változó kiberbiztonsági
fenyegetettségi helyzetet, valamint a létfontosságú szolgáltatások – mint például a közlekedés,
energia, egészségügyi ellátás, banki tevékenység, pénzügyi piaci infrastruktúrák, ivóvízellátás
vagy digitális infrastruktúra – jelentőségét23.
Noha semmilyen IKT-termék, rendszer vagy szolgáltatás esetében nem garantálható a
„100 %-os” biztonságosság, több jól ismert és jól dokumentált hiba létezik az IKT-termékek
kialakításában, amelyek támadásra felhasználhatóak. Az összekapcsolt eszközök, informatikai
szoftverek és berendezések gyártói által alkalmazott „beépített biztonság” megközelítés
biztosítaná, hogy a kiberbiztonsággal már az új termékek piaci bevezetése előtt
foglalkozzanak. Ez része lehetne a „gondossági kötelezettség” elvnek, amelyet az iparággal
együtt kell továbbfejleszteni, és csökkenti tudná a termékek/szoftverek sebezhetőségét a
tervezéstől a tesztelésen át az ellenőrzésig terjedő módszerek skálájának alkalmazásával,
beleértve adott esetben a hivatalos ellenőrzést, a hosszú távú karbantartást és a biztonságos
fejlesztési életciklus-folyamatok alkalmazását, valamint a frissítések és hibajavítások
kidolgozását a korábban fel nem tárt sebezhetőségek kezelése, valamint a gyors frissítés és
javítás érdekében24. Ez egyben növelné a fogyasztók digitális termékek iránti bizalmát is.
Ezen túlmenően el kell ismerni a harmadik fél biztonsági kutatók fontos szerepét a meglevő
termékekben és szolgáltatásokban fellelhető sebezhetőségek feltárásában, és valamennyi
21
22
23
24
Kivételt képez ez alól, ha a kötelező vagy önkéntes tanúsítást egyéb uniós jogi aktusok szabályozzák.
Például az (EU) 2016/1148 irányelv, az (EU) 2016/679 rendelet, az (EU) 2015/2366 irányelv és egyéb
jogszabály-javaslatok – mint az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex – előírják, hogy a szervezeteknek a
releváns kiberbiztonsági kockázatok kezelése érdekében megfelelő biztonsági intézkedéseket kell
bevezetniük.
A hálózati és információs rendszerek biztonságának az egész Unióban egységesen magas szintjét biztosító
intézkedésekről szóló, 2016. július 6-i (EU) 2016/1148 európai parlamenti és tanácsi irányelv hatálya alá
tartozó ágazatok.
Kiberbiztonság az egységes európai digitális piacon. Tudományos tanácsadók magas szintű munkacsoportja,
2017. március
6
Select target paragraph3
Connect to a paragraph
Connect to an entity
Disable highlights
Add to table of contents